Ki aludt az ágyacskámban?

A téma rendkívül megosztó. Sok szülő be sem vallja, hogy iskoláskorú gyermeke még mindig vele alszik, mások mindenféle praktikát bevetnek, hogy csemetéjük végre birtokba vegye a saját ágyát.

Azoknak, akik még azért reménykednek benne, hogy a gyermek nem a hitvesi ágyból fog az érettségi bankettre menni, összeszedtünk néhány praktikát a cél eléréséhez.

Amivel érdemes próbát tenni:

Beszélgessünk a gyermekkel, hátha kiderül, hogy a baj valamilyen képzelt “szörny”, aki esetleg egy kedves kis mondóka hatására odébb áll az ágy rejteke alól és ettől megszűnik a félelme.

Igyekezzünk megtanítani neki, hogyan aludjon el egyedül - semmiképp sem drasztikus megoldásokra gondolunk, hanem lépésről lépésre, hogy tudja, akkor is biztonságban van, ha anya vagy apa nincs ott az ágyban vagy az ágy mellett.

Barátságosabbá tehetjük az ágyat egy most nagyon népszerű - Mancs Őrjáratos, Bing nyuszis vagy Minnie-s - mintájú kedvenc mesehősös ágyneműhuzattal, formapárnával vagy akár díszpárnával. Ha felkínáljuk a választás lehetőségét, úgy érzik, ők irányítják az eseményeket és magabiztosabbá válhatnak.

Nekünk, felnőtteknek szem előtt kell tartani, hogy pozitív eredményt csak kitartó munkával érhetünk el. Nem szabad azonban feszültté, türelmetlenné válni. Azonban vigyázzunk, mert a büntetés vagy annak megemlítése is komoly visszaesést eredményezhet.

A szabályok lefektetése elengedhetetlen. A gyermeknek tudnia kell, hogy mit várunk el tőle. Gondolunk itt arra, hogy hétvégenként vagy szünidőben, amikor nem kell óvodába, iskolába menni másnap, megengedhetjük, hogy a gyerek velünk aludjon a szülői ágyban. De azt is tudnia kell, hogy ez miért és mikor kivétel! Nagyon fontos az őszinte kommunikáció, természetesen úgy és olyan szinten, hogy az érthető legyen a számukra.

Egy kisgyermek a leginkább szeretetre, megértésre és elismerésre vágyik. Ha azt látja rajtunk, hogy egy-egy apróbb sikerétől büszkévé és mosolygóssá válunk, biztos azt az utat fogja választani!